Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A rémületes arc Zoom

A rémületes arc

Készleten

  • Szerző: Edgar Wallace
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: 

A köd, amely később leszállt Londonra és eltörölt minden határvonalat, most még csak szürke, homályos fenyegetés volt. Az égboltnak minden világossága eltünt, az utcák lámpáinak szétmosódott a fénye, mikor a Délafrikából érkezett ember tétova lépésekkel bekanyarodott a Portman-térre. A kemény hideg ellenére sem volt felsőkabátja. Inge nyitva a nyakánál.

Ment, ment, sorra megbámulta a kapukat, végül az 551. számu ház előtt megállt és szemügyre vette a sötét ablakokat. Ripacsos szájának szöglete görcsös vigyorgásra görbült.

Az erős italozás minden alapérzelmet hevesebbre fokoz. A barátságos természet még jobban összebarátkozik embertársaival, - a békétlen természet még békétlenebb lesz. Abban pedig, aki nagy sérelmeket hordoz szivében, az ital kábulata azt a vérszinü ködöt terjengeti, amelyben a gyilkosság gondolata settenkedik. Lakerben pedig benne lakozott a nagy sérelem is, az érzés-hevitő ital is.

Meg szerette volna tanitani azt a vén sátánt, hogy nem rabolhatja örökkön az embereket, csak ugy szó nélkül. A piszkos zsugori, aki csak a nálánál különbek bátorságáról szedi le a tejfelt. Itt van például ő maga, Laker. Egyetlen fillér nincs a zsebében. Mögötte hosszu és kinkeser­ves utazás és a titkos üzenet emléke, amely éppen akkor érkezett Cape Townba, amikor a rendőrség átkutatta a szobáját. Kutyának, nem embernek való volt az ő élete. Ugyan hát miért éljen fejedelmi bőségben a vén Malpas, akinek ugyis alig van már hátra napja, mig legjobb ügynökének csak az élet érdese-rögöse jut? Laker mindig efféléken jártatta az eszét, vala­hányszor erőt vett rajta az ital.

Alakja nem olyan emberre vallott, akitől egészen természetes, hogy csak ugy bátran nekivág a Portman-tér 551. számu épület főkapujának. Hosszu, beretválatlan arca, rajta a régi kés-hasitotta seb a halántéka alól átlóban az álla hegyéig, alacsony homloka, gubancos csomó hajával, hozzászámitva a ruházatát: mindez ugyancsak koldus-szegénységre vallott.

Pár pillanatra megállt, letekintett ormótlan két cipőjére, aztán fölballagott a lépcsőn és csöndesen megkopogtatta a kapuajtót.

Nyomban megszólalt valaki belülről:

- Ki az?

- Laker az! - felelte hangosan.

Néhány pillanat, az ajtó zajtalanul kinyilt és Laker bement. Nem fogadta senki, de ő sem várt semmiféle szolga-személyre. Áthaladt az üres kapualján, fölment a lépcsőn, s a nyitott ajtón meg a szük előszobán át belépett a nagy, elsötétitett szobába. Az egyetlen világosság kis zöld-ernyős lámpából szürődött az iróasztal felől, amelynél egy öregember ült. Laker éppen, mikor megállt a szobában, hallotta, hogy mögötte becsukódik az ajtó.

- Ülj le! - mondta az öregember a szoba távoli végéből.

A látogatónak nem kellett utbaigazitás: pontosan tudta, hol van a szék meg az asztal, három lépésre onnan, ahol ő áll. Szó nélkül leült. Szája megint arra a vigyorgásra görbült. Vissza­taszitó ábrázatu házigazdája azonban ezt nem látta.

- Mikor jöttél meg?

- A Buluwayo hozott. Ma reggel vetettünk horgonyt - mondta Laker. - Pénz kell nekem, még pedig rögtön kell, Malpas!

- Tedd le, amit hoztál, az asztalra - szólt az öregember szigoruan. - Negyedóra mulva jőjj vissza, a pénzed itt fog várni.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft