Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Koldus és királyfi Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

Koldus és királyfi

99 Ft
  • Szerző: Mark Twain
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00296

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: A királyfi és a koldus születése A régi London városában, a tizenhatodik század második negyedének egy őszi napján, fia született egy Canty nevű szegény családnak, amelynek éppen nem volt rá szüksége. Ugyanazon a napon egy másik angol gyermek is született, egy Tudor nevű gazdag családban, amelynek nagyon is volt rá szüksége. És szüksége volt rá egész Angolországnak is. Az ország olyan régóta áhította és remélte már s kérte jövetelét Istentől, hogy amikor csakugyan eljött, a nép majd megbódult örömében. Puszta ismerősök ölelgették, csókolgatták egymást. Mindenki ünnepet csapott s főrendű és polgár, gazdag és szegény egyaránt lakmározott, táncolt és danolt s nagyon elérzékenyedett. S ez így tartott napokon és éjszakákon keresztül. Egész Angolországban egyébről sem beszéltek, mint az újszülött gyermekről, Tudor Edvárd velszi hercegről, aki selyembe-bársonyba pólyázva feküdt, nem is sejtette ezt a nagy hűhót, nem tudta, hogy főfő lordok és lédik ápolják és őrködnek fölötte - és nem is törődött vele. - Ám a másik gyermekről, Tom Cantyról, aki szegényes rongyaiba volt takargatva, senki sem beszélt, hacsak az a koldus család nem, amelybe csak bajnak cseppent. Tom fiatalkora Szökjünk át egy pár éven. London ezerötszáz éves volt és nagy város - ebben az időben. Volt vagy százezer lakosa, sőt némelyek azt hiszik, hogy kétannyi. Utcái szűkek, görbék és piszkosak voltak, kivált azon a részen, ahol Tom Cantyék laktak, ami nem esett messzire a London Bridgetől. A házak fából voltak, a második emelet kihajolt az első, s a harmadik kikönyökölt a második fölött. Minél magasabbra nyúlt a ház, annál szélesebbre terpedt. Erős gerendák és szarufák szeszélyes összevisszasága volt valamennyi; a gerendák közei tartós anyaggal voltak kitöltve s gipsszel bevakolva; a szarufák vörösre, kékre vagy feketére voltak mázolva, a tulajdonos ízlése szerint, ami a házaknak igen festői külsőt adott. Az ablakok kicsinyek voltak, apró ólmos üvegkarikákkal s kifelé nyíltak és sarkon jártak, mint az ajtók, holott mai napság Londonban a legtöbb ablak felhúzós. Az a ház, amelyben a Tom apja lakott, egy piszkos zsákutca végében állott, amelynek Offal Court volt a neve. Kicsiny volt, rozzant, düledező, de teletömve inséges, szegény családokkal. Cantyék a harmadik emelet egyik szobájában laktak. A szüléknek az egyik szögletben volt valami vacokféléjük; de Tom, meg az öreganyja, meg két testvérnénje, Bet és Nan, éppenséggel nem voltak helyhez kötve - övék volt az egész padló s ott alhattak rajta, ahol nekik tetszett. Volt ugyan a szobában egy-két lepedő-darab, meg egy-két kötés ócska, piszkos szalma - de azt nem lehetett ágynak nevezni, mert sohasem volt együtt; reggelenkint össze¬kotorták egy rakásra, s esténkint aztán ki mit szedett ki belőle, azon hált. Bet és Nan tizenötévesek voltak - és ikrek. Jószívű leánykák, tisztátalanok, rongyosak és szörnyen tudatlanok. Az anyjuk éppen olyan volt. De az apjuk meg öreganyjuk valóságos két ördög. Annyiszor itták le magokat, ahányszor csak lehetett, azután pedig marakodtak egymással vagy akárkivel, aki útjukba akadt. Folyvást szitkozódtak és káromkodtak, akár részeg, akár józan állapotban. John Canty tolvaj volt, az anyja meg koldusasszony. A gyermekeket is koldusoknak nevelték, de tolvajokká nem tudták tenni. A rút söpredék közt, amely a házban lakott, volt egy jó öreg pap is, akit a király rendeletére a többi papsággal együtt elkergettek a hivatalából, néhány fillérnyi fizetést hagyva meg neki. Ennek a papnak az volt a szokása, hogy alattomban félrevonta a házbeli gyermekeket s jóra oktatta őket. Andrew atya - ez volt a pap neve - Tomot megtanította írni, olvasni, sőt diákul is tanította - és ugyanígy tett volna a leányokkal is, csakhogy azok nagyon féltek a többi társaik csúfolko-dásától, akik nem szívelhették volna el bennük, hogy olyan nagyon kiművelődnek. Amilyen valóságos kaptár volt a Cantyék háza, olyan volt az egész Offal Court. Részegség, dulakodás, izgágaság volt ott minden este, s csaknem egész éjjel is. Olyan közönséges dolog volt a betört fej, mint a korgó gyomor.