Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

Az éneklő kutya Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

Az éneklő kutya

99 Ft
  • Szerző: Jack London
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00256

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: Mihály, a négerfogó sohasem vitorlázott el Tulagiból az Eugénie fedélzetén. A Makambo nevű gőzös Új-Guineából és Shortlandből Ausztráliába menet öthetenként érintette Tulagit. Most is megérkezett, de már jó késő éjszaka, s Kellar kapitány a parton felejtette Mihályt. Ez önmagában nem lett volna baj, hisz éjfélkor Kellar kapitány visszatért a partra, s maga kapaszkodott fel a magas dombra, a közigazgatási tisztviselő bungalójához, mialatt a csónak legénysége hasztalan kutatta át a környéket és a kenuházat. A dolog azonban úgy állt, hogy Mihály már korábban a Makambo fedélzetére került a hajó egyik kajütablakán át, s egy órája ott volt, mikor a hajó felszedte horgonyát, s Kellar kapitány leballagott a kikötőhídon. Ez pedig azért történt így, mert Mihály járatlan volt a világ dolgai-ban, mert azt hitte, hogy a fedélzeten találkozik majd Jeromossal, hisz egy hajó fedélzetén látta utoljára; meg azért is, mert új barátra tett szert. Dag Daughtry pincér volt a Makambón; neki kellett volna okosabbnak lennie, s okosabb is lett volna, és okosabban is cselekszik, ha nem részegíti meg a maga sajátos, furcsa hírneve. Születésekor vidám, de érzékeny kedéllyel s remek szervezettel ajándékozta meg a természet; így szerezhette azt a hírnevet, hogy húsz év óta egyetlenegyszer sem mulasztotta el napi munkáját, sem a maga hat üveg sörét; még akkor sem - szokta dicsekedve mesélni -, mikor a német szigeteken minden egyes üvegben tíz szem kinint kellett feloldania, gyógyszernek a malária ellen. A Makambo kapitánya (és annak előtte a Moresby, a Masana, a Sir Edward Grace s a Burns Philp társaság számtalan más furcsa nevű gőzhajójának kapitánya tette ugyanezt) büszkén szokta mutogatni az utasoknak, mint holmi két lábon járó regényt, akihez foghatót nem találni a tenger évkönyveiben. És ilyenkor Dag Daughtry lenn az elülső fedélzeten végezte a dolgát, mintha semmiről sem tudna, közben lopva föl-fölpislantott a parancsnoki hídra, ahonnan a kapitány meg az utasok bámészkodtak le rá, s keble dagadozott a büszkeségtől, mert tudta, hogy a kapitány ezt mondja: - Odanézzenek! Az ottan Dag Daughtry, az eleven söröshordó! Húsz éve se józan, se részeg, és egyszer el nem mulasztotta a maga napi hat üveg sörét. Így ránézésre tán el se hinnék, de becsületemre mondom, igaz. Nem értem. Bámulom. Mindig elvégzi a munkáját, ha kell, még egy fél napot, de akár egy egészet is ráver. Énnekem már egyetlen pohár sörtől is ég a gyomrom, annyira, hogy enni se tudok utána. Ez meg valósággal kivirul tőle. Nézzék csak! Figyeljék csak!