Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A kamasz Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A kamasz

99 Ft
  • Szerző: Dosztojevszkij
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00450

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet:

Nem állom meg, nekiülök, hogy megírjam az élet útján tett első lépteim történetét, holott igazán anélkül is kibírtam volna. Egyet bizonyosan tudok: soha többé nem írok önéletrajzot, ha száz esztendeig élek is. Megvetendőn szerelmes önnönmagába az, aki szégyenkezés nélkül tud magáról írni. Egy a mentségem csupán: nem azért írok, amiért mindenki más - vagyis nem azért, hogy az olvasó megdicsérjen. Mi hajt mégis, hogy szóról szóra följegyezzem mindazt, ami tavaly óta történt? Belső lelki szükség visz rá: annyira megrendítettek a történtek. Csak az eseményeket írom le, erőnek erejével tartózkodom minden mellékestől és legfőképpen az irodalmi fogásoktól; az irodalmár harminc esztendeig ír, és a végén maga sem tudja, minek írt annyi ideig. Én nem vagyok író, nem is akarok író lenni, illetlennek, aljasnak tartanám, ha az irodalmi vásárra vinném lelkem tartalmát, érzelmeim tetszetős leírását. Máris bosszúsan sejtem azonban, hogy nemigen boldogulok majd érzelmi leírás és elmélkedés nélkül (sőt talán unalmas elmélkedések nélkül), olyannyira megrontja az embert mindenféle-fajta irodalmi tevékenység, még akkor is, ha csupán a maga kedvtelésére végzi. Elmefuttatásaim pedig annál is unalmasabbak lehetnek, mert hiszen ami az embernek magának fontos, idegen szemmel nézve talán teljességgel értéktelen. No de hagyjuk. Ez volna hát az előszó, s ebből ennyi elég is. Térjünk a tárgyra, noha nincs nehezebb, mint a tárgyra térni - s ki tudja, talán így vagyunk mindenféle munkával.

 

Feljegyzéseimet a tavalyi esztendő szeptember tizenkilencedikével kezdem, vagyis szerettem volna kezdeni, tehát éppen azzal a nappal, amelyen először találkoztam...

De így előre elmagyarázni, hogy kivel találkoztam, amikor még senki semmit sem tud, nagyon unalmas lenne; sőt attól tartok, már előadásmodorom is unalmas; megfogadtam, hogy tartóz­kodom az irodalmi fogásoktól, és íme, már a legelső soroknál beleesem. Úgy látszik, ahhoz, hogy az ember értelmesen írjon, nem elég az akarás. Megjegyzem továbbá, hogy azt hiszem, egyetlen európai nyelven sem olyan nehéz írni, mint oroszul. Most elolvastam, amit eddig papírra vetettem, és látom, hogy én sokkal okosabb vagyok annál, amit írtam. Hogyan lehet­séges, hogy az, amit az okos ember kimond, sokkal ostobább, mint ami benne marad? Sokszor észrevettem ezt már magamon és az emberekkel való szóbeli kapcsolatomon az utolsó sorsdöntő esztendő folyamán, és sokat gyötrődtem miatta.

Nos, szeptember tizenkilencedikével kezdem ugyan, de azért két szóban elmondom előbb, ki vagyok, hol voltam addig, és mi járhatott az eszemben ama szeptember tizenkilencedikén reggel; elmondom, hogy jobban megértse az olvasó, meg talán jómagam is.