Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A hídépítők Zoom

A hídépítők

Készleten

  • Szerző: Joseph Rudyard Kipling
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: A legkevesebb, a mit Findlayson a közmunkaügyi miniszteriumtól elvárhatott, az indiai biro-dalom érdemkeresztje volt. Álmai az indiai csillag körül jártak. Barátai biztatták, hogy annál is többet érdemelne. Három esztendeje türte a fagyot, meleget, a csalódásokat, volt el a kényelem legnélkülöz-hetetlenebb kellékei nélkül, élt veszedelem közepett, lábolt át mindenféle betegségen, nem is szólva a felelősségéről, a mely egy ember vállát agyonnyomorithatta; és közben a Ganges folyamon épülő kashii hid napról-napra nőtt ügyelő és intéző szeme alatt. Sőt, ha minden jól megyen, ő kegyelmessége az alkirály akár három hónap mulva meg is nyithatja, föl is szentel-heti majd nagy ünnepiesség közepett a hidat, nagy czeremóniákkal; a melyek között első a czelebráló pap áldása, második az első katonákkal megrakott vonat, mely átrobog a hidon, harmadik stb. az ünnepi beszédek. Findlayson, a magánmérnök, „hajtány”-án ülve, a mely a főállások egyikére felrakott „repülő” vágányokon futott, - a kővel kirakott óriási molók három mértföldnyi távolságra fénylettek északi irányban is, déli irányban is, a folyó jobb- és balpartján egyaránt - első izben szánta rá magát, hogy képzeletébe idézze az épitésnek közeli befejezését. Müvének hosszusága hétnegyed mértföld volt; egy vashid volt a szóbanforgó mü, vashid, a melynek vasgerendáit a Findlayson feltalálta szögecsek tartották össze s a melynek egész épitménye huszonkét téglapilléren nyugodott. A pillérek mindenikének huszonnégy láb volt az átmérője, ormukat veres égetett agyagkup koronázta meg; a pillérek lába nyolczvan lábnyi mélységig merült a Ganges futóhomokjába. Felül a tizenöt láb széles vasut haladt, fölötte pedig a tizennyolcz láb széles kocsiut, a melyet jobb- és balfelől gyalogjáró szegett be. A hidnak mind a két végén a puskások számára készült lövőrések s a nagy ágyuk elhe¬lye¬zésére szakitott csorbázatok szakitották meg a falak folytonosságát s a munkások tömege éppen abban fáradt most, hogy a falak aljáig töltse fel a talaj szinvonalát. A földhányásokon száz meg száz apró szamár nyüzsgött és czipelte hátán a földdel s egyéb anyaggal megrakott szánokat, ugy kapaszkodott a mühegyekre; és hangzott a levegő a faczipők kopogásától, a szamárhajcsárok botütésétől, a lehányt törmelék gördülő zajától; csupa mozgalom, élénkség és zaj volt a forró délutáni levegő. A folyó vize igen csekély volt, ugy hogy sok helyütt a fehér fövény is előtetszett belőle; meztelenül emelkedtek ki az ideiglenes támasztógerendák, a melyek belül is, kivül is sárosak voltak; hivatásuk az volt, hogy a befejezéséhez közeledő fedélszéket alulról támaszszák. A mi csekély vizet a szárazság meghagyott, annak fölötte egy emelődaru mozgott ide-oda sinjein s egy lökéssel lóditotta helyükre a vasdarabokat, szuszogva, hortyogva és izzadva, mint egy dolgozó elefánt. A munkások száz-számra hemzsegtek az állványokon és a vastetőn, a fedélszék alatt elrejtett láthatatlan állványokon, tettek-vettek, szőlőfürtök gyanánt fityegtek le a pillérekről; szén-parazsos serpenyőik s a felcsapó lángok, a mik egy-egy kalapács-csapásukra feleltek, sápadt sárga nyelvecskéknek tetszettek csupán a nap káprázatos fényességében. Keletről és nyugat¬ról, északról és délről tehervonatok zakatoltak sipolva, köhögve nagy zajjal s szállitották a barna és fehér követ, a fa- és vasgerendákat s mennydörgő zaj közepette hányták le a deszká¬kat és vasrészeket. Findlayson, a magánmérnök visszafordult „trolley”-ján és végignézett azon a területen, azon a hétmértföldnyi kerületü vidéken, a melyet ő forgatott fel gyökerestül. Elnézte azt a zümmögő várost, a melyet az ő ötezer munkása töltött meg élettel, szeme meg-megpihent a mühelyeken, a raktárépületeken, majd elkalandozott müvén, sorra vette az egyes pilléreket a legutolsóig, a mely a párázatban alig volt már megkülönböztethető; nézte a hatalmas őrtornyokat, a melyek-nek szilárd voltáról csak ő tudott igazán és a megelégedés felsóhajtásával látta, hogy müve derekas munka. Ott emelkedett előtte az ő hidja a nap sugaraiban, alig néhány heti munkába telik a mü betetőzése s akkor az ő hidja, a mely most még nyers és csuf, mint az eredendő bün, de szilárd és tartós, eléggé tartós arra, hogy megálljon még akkor is, mikor épitőjének emlékét rég bemohozta már az idő s elfeledték az emberek a nagyszerü szögecs feltalálójának nevét is. Egy szó mint száz, derekas egy munka a hid. Segédje, Hitchcock, vágtatva érkezett meg egy ficzánkoló farku kabull kis ponnyján, amely megszokta, hogy biztatás nélkül is szaporán szedegesse lábát s Hitchcock főbólintással üdvö-zölte főnökét.

Elérhetőség: Letölthető

E-könyv ár: 99 Ft