Bejelentkezésx

Kötelező kitölteni

Regisztrációx

* Required Fields

Vissza

Elfelejtette jelszavát?x

Kérem adja meg az e-mail címét lentebb. Egy linket fog kapni a jelszó visszaállításához.

Kötelező kitölteni

Vissza

A beszélő kutya Zoom


Működik az olvasómon?
 
Minden e-könyvolvasón olvasható a nálunk vásárolt e-könyv. Lehet nagyítani? Igen. Lehet változtatni a betűtípust és méretet. A letöltött e-könyveink ugyan olyanok mint a papírra nyomtatott könyvek.

 

A beszélő kutya

99 Ft
  • Szerző: Jack London
  • Formátum: Letölthető Kindle E-könyv (.mobi)
  • ISBN: entik00252

Hogyan kapom meg az e-könyvet? Miután kitöltötte a vásárláshoz szükséges adatokat és kifizette bankkártyával az e-könyvet, megjelenik egy letöltési lehetőség a képernyőn és egy e-mailben is ott lesz a megvásárolt e-könyv. 

* Kötelező kitölteni

Részletek

Leírás

Leírás

Részlet: Első fejezet Jeromos nem is álmodta, hogy valami kellemetlenség történik vele, míg Haggin úr hirtelen egyik karja alá nem kapta, s be nem lépett vele a várakozó bálnavadász csónak farába. Haggin úr Jeromos szeretett gazdája volt, attól fogva, hogy Jeromos hat hónapja megszületett. Jeromos nem „gazda” néven ismerte Haggin urat, mert a „gazda” szó hiányzott Jeromos szótárából. Jeromos sima szőrű, ír terrier volt. De Jeromos szótárában a „Haggin úr” hangban és jelentésben ugyanolyan határozottan csengett, mint a „gazda” szó az emberek szótárában, ha kutyájukhoz való viszonyukat fejezik ki. „Haggin úr”, ezeket a hangokat hallotta Jeromos mindig Bobtól, az írnoktól és Derbytől, az ültetvény előmunkásától, amikor megszólították gazdáját. És Jeromos hallotta, hogy az olyan ritkán betoppanó, kétlábú emberteremtmények is, amilyenek például az Arangin jöttek, mindig Haggin úrnak szólítják a gazdáját. De a kutyák kutyák lévén, a maguk homályos, bizonytalan, hősimádó módján túlbecsülik gazdájukat, s többre tartják, jobban szeretik őket, mintsem azt a tények indokolnák. A „gazda” sokkal többet jelent nekik, mint például Jeromosnak is Haggin úr, és jóval többet, mint amennyit az embereknek jelent. Az ember a kutya „gazdájának” tartja magát, de a kutya gazdáját „Istennek”. Az „Isten” szó persze nem szerepelt Jeromos szótárában, ámbár Jeromos határozott és megle-hetősen nagy szókinccsel rendelkezett. „Haggin úr” jelentette az „Istent”. Jeromos szívében és fejében, összes tevékenységének titokzatos központjában, amit tudatnak nevezünk, a „Haggin úr” kifejezés ugyanazt a helyet foglalta el, amit az emberek tudatában az „Isten” szó. Jero-mosnak a „Haggin úr”, tartalomban és hangzásban ugyanolyan jelentésárnyalatokat hordozott, mint az „Isten” szó az istenimádó embereknek. Röviden: Haggin úr volt Jeromos Istene. És így, mikor Haggin úr vagy az Isten, vagy nevezzük korlátozott kifejezési eszközeinkkel aminek akarjuk, parancsoló hirtelenséggel felkapta Jeromost, hóna alá fogta, és belépett a bálnavadász csónakba, melynek fekete legénysége tüstént az evezőkre hajolt. Jeromos azonnal és idegesen érezte, hogy valami rendkívüli veszi kezdetét. Még sose ment ki az Arangi fedélzetére, s most egyre nagyobbnak és közelibbnek látta a hajót a feketék minden egyes sustorgó evezőcsapása után. Alig egy órája jött le Jeromos az ültetvényes házból a partra, hogy megnézze az Arangi távozását. Féléves életében eddig kétszer volt része ebben az élvezetes élményben. Valóban élvezetes volt fel-alá rohangálni a homokká porlott, fehér korallparton, Terence és Briggi bölcs vezetésével, részt venni az általános izgalomban, sőt még fokozni is. Aztán ott volt a niggerfogás. Jeromos niggergyűlöletre született. Első tapasztalatai szopós kölyök korában arra tanították, hogy anyja, Briggi és apja, Terence gyűlöli a niggereket. A niggerre vicsorogni kellett. A niggert, hacsak háziszolga nem volt, meg kellett támadni, és megtépni, ha behatolt az udvarba. Terence ezt csinálta. Briggi ezt csinálta. S ezzel Istenüket - Haggin urat - szolgálták. A niggerek kétlábú, alacsonyabb rendű teremtmények, akik gürcölnek és izzadnak kétlábú fehér uraiknak, messzi munkásbarakkokban laknak, s annyival csekélyebbek és alacsonyabb rendűek, hogy nem merészkedhetnek közel uraik lakóhelyéhez. És a niggerhajszolás kaland volt. Alig tanult meg Jeromos járni, ezt is megtanulta. Vigyázni kellett. Amíg Haggin úr vagy Derby, vagy Bob ott volt, a niggerek hagyták magukat hajszolni. De néha nem voltak ott a fehér urak. Ilyenkor van a „Vigyázzatok, niggerek!” Csak kellő óvatossággal szabad hajszolni őket. Mert ilyenkor, túl a fehér urak szemhatárán, a niggerek nemcsak fenyegetően néztek és morogtak, de meg is szokták támadni a négylábú kutyákat kövekkel és bunkókkal. Jeromos látta, mikor anyjával elbántak így, s mielőtt még óvatosságot tanult volna, egyedül mászkált a magas fűben, s őt is elpüfölte fütykössel Godarmy, a fekete, akinek egy porcelán ajtógomb lógott kókuszrostokból font zsinóron a nyakán. Jeromosnak még egy kalandban volt része, a magas fűben, mikor ő és testvére, Mihály Owmival verekedtek, akit a mellét verdeső ébresztőóra-fogaskerékről lehetett felismerni. Mihály olyan erős ütést kapott a fejére, hogy bal füle végképp sebhelyes maradt, s furcsán és torzan összezsugorodva meredt felfelé.